Márciusban van az a két hét, amikor egy vendégházban tényleg csend van. A síelők már hazamentek, a húsvéti foglalások még nem indultak be, és az ember végre végigjárhatja a szobákat úgy, hogy nem a takarítókocsit tolja maga előtt. Nálunk ez a két hét mindig a listázásé: mi az, ami elromlott, mi az, amire a vendégek visszajelzést adtak, és mi az, amit már mi is szégyellünk.
Az a bizonyos lista tavaly márciusban rövid volt, de kellemetlen. A hármas szobában két vendég is jelezte, hogy hajnalban fázott. A négyesben az egyik pár azt írta a füzetbe, hogy „minden szép, csak a szél süvít az ablaknál”. Az ötösben pedig, ami a legszebb kilátású szoba az egész házban, én magam sem szívesen ültem le olvasni, mert az ablak melletti fotelnál mindig érezni lehetett a hideget.
A furcsa az volt, hogy ezek nem hibás szobák. A tavalyelőtti festés még makulátlan, az ágyneműt évente cseréljük, a fürdőszobák két éve újak. A vendég viszont nem a festést érzi, hanem azt, hogy éjjel kettőkor felébred, mert a paplan alatt sem melegszik fel a lába.
Egy februári hétvégén volt egy vendégünk, aki három éjszakát töltött nálunk, és a második reggelen lejött plusz takaróért. Nem panaszkodott, csak megkérdezte, van-e még egy. Odaadtam, ő megköszönte, majd a távozáskor ötöst adott a szállásra. Az ilyen vendég a legrosszabb hír, mert nem mondja meg, mi a baj, csak nem jön vissza többet.
Áprilisban ültünk le először számolni. Hat szoba, tizenegy szárny, plusz a nappaliból nyíló erkélyajtó, ami ugyanolyan öreg, mint a többi. A régi szárnyak a kilencvenes évek elején kerültek be, két helyen a keret is megsüllyedt, a tömítés pedig már úgy nézett ki, mint egy kiszáradt gumigyűrű. Az ember addig halogatja az ilyet, amíg egyetlen vendég sem szól. Ha viszont már ketten is leírják, akkor az nemcsak kényelmi kérdés, hanem lassan a foglalásokat is viszi.
A kollégám, aki évek óta nálunk vezeti a reggeliket, akkor említette, hogy a bátyja nyáron ment végig ugyanezen a folyamaton.
Ő adta a legjobb tanácsot: ne az legyen az első kérdés, hogy mennyibe kerül, hanem az, hogy pontosan mit is mérek. Leültem hát egy centivel meg egy füzettel, és szárnyanként felírtam a nyílásméreteket. Ez volt az a pont, ahonnan a számok végre értelmet nyertek.
Amit a méret elárul a költségről
Az ajtoablakbirodalom.hu oldalán találtam egy irányár-listát a legelterjedtebb méretekre, és ez rögtön nagyságrendbe helyezte az egészet. Egy kicsi, 60×60 centis szárny, a 90×120-as, a 90×150-es egyaránt jó áron találhatóak meg náluk. A nagyobbak értelemszerűen feljebb kezdődtek ár szempontjából, de még így is nagyon jutányosak: a 120×120-as, a 120×150-es, a 150×150-es méret is bőven a megfizethető kategória. A nappali erkélyajtójához tartozó bukó-nyíló, 90×210 centis szerkezetre sem kell százezreket kiadni. Azt hiszem, mindenki megtalálja itt, ami az otthonához a leginkább megfelelő, és szerencsére nem kell váratlan, hatalmas költségekkel sem számolni.
Ezek a weboldalon található összegek, számok azokban fontos, hogy nem ajánlatok, ezt a lap alján ki is írják: bruttó irányárak, amelyek szaküzletenként és gyártónként eltérhetnek. Nekem viszont pont ez kellett. A tizenegy szárnyat végre nem egy ködös „majd kiderül” összegként láttam, hanem egy sávként, amiről a tulajdonossal érdemben lehetett beszélni.
Összeadva a tizenegy szárnyat és az erkélyajtót, olyan sávot kaptam, ami nem ijesztett meg. Nem tudtam pontosan, mennyi lesz a végösszeg, azt viszont igen, hogy nagyságrendileg hol mozgunk, és hogy ez a beruházás nem egy szezonnyi bevételt visz el. Ez volt az a pont, ahol a tulajdonos végre nem legyintett, hanem leült mellém a füzethez.
A profil, ami az ár mögött van
A második dolog, amit meg kellett értenem, hogy két hasonló méretű szárny között miért lehet különbség. A műanyag ablak árak azért szórnak ennyire, mert nem mindegy, milyen profilrendszerből készül a szerkezet.
A kínálatban német profilok szerepelnek: a Gealan hat kamrás, a Kömmerling, a Salamander és a Veka öt kamrás kivitelben, mindegyik 1.0-ás üveggel és német vasalattal. Az oldalon külön ki is emelik, hogy silány minőséget és dömpingárat nem nálunk kell keresni. Egy vendégháznál ez nem üres mondat: nálunk egy szárnyat naponta többször nyitnak és csuknak olyanok, akik nem ismerik a ház szokásait, és december végén ugyanúgy működnie kell, mint júliusban.
Az ajtoablakbirodalom.hu oldalán ezeket a profilokat külön-külön is meg lehet nézni, és nekem ez az összehasonlítás sokat segített. Nem attól lettem okosabb, hogy tudom, hány kamrás egy profil, hanem attól, hogy a szaküzletben már nem csak bólogattam. Meg tudtam kérdezni, hogy a hatszobás házban mindenhol ugyanaz a megoldás kell-e, vagy az északi oldalon más indokolt.
Amit a felmérés old meg
Sokáig húztam a felmérést, mert azt hittem, hogy az csak egy plusz tétel a számlán. Kiderült, hogy van ugyan díja, de megrendelés esetén jóváírják a végösszegben, tehát a végén nem jelent többletköltséget. Ez tette számomra egyértelművé, hogy ne hozott méretekkel dolgozzunk.
Lehetett volna úgy is: hozott méret alapján is felveszik a rendelést, csak akkor a méretpontosság felelőssége a megrendelőé. Egy magánlakásnál talán bevállalnám. Egy hatszobás háznál, ahol a nyílások a kilencvenes évek óta mozogtak, és két helyen már a keret is megsüllyedt, nem akartam abban a helyzetben lenni, hogy a tizenegyedik szárnynál derül ki a két centis tévedésem.
A pontos árajánlatot egyébként a szaküzlet készíti, a munkadíjat pedig a felmérő és beépítő partner számolja. Ez elsőre szokatlan volt, de a végén megkönnyítette a dolgomat, mert így külön láttam, mennyi a termék és mennyi a munka.
Amit előre érdemes eldönteni
Mire a felmérő megérkezett, én már tudtam, mit akarok. Fehér maradjon vagy színes legyen; hol kell bukó-nyíló és hol elég a fix; hova jön párkány; és melyik szobában lesz később redőny. Ezeket a kérdéseket egyébként a műanyag ablak árak mellett szereplő tájékoztatóban is felsorolják, én pedig egyszerűen végigmentem rajtuk a füzetemmel.
Egy dolgot azért másképp csinálnék. A redőnyt akkor még későbbre halasztottam, pedig ugyanabban a körben el lehetett volna intézni, így viszont két szobában újra állványt kellett állítani. A vendégházas munkában az ilyen félbehagyott döntések kerülnek a legtöbbe, mert nem forintban mérhetők, hanem abban a két napban, amikor megint nem lehet kiadni a szobát.
A beépítés a szezon előtt két héttel zajlott. Az ötös szobában, ahol a legszebb a kilátás, most is ott áll a fotel az ablaknál, csak már nem kerülgetjük. Az első őszi hétvégén egy idősebb házaspár lakott benne, és a füzetbe azt írták, hogy régen aludtak ilyen jól. Nem az ablakról szólt a mondat, nyilván. Nekem viszont pontosan erről szólt.
A vendégházas munkában ritkán van olyan beruházás, amit a vendég szóban megdicsér. Legtöbbször azt vesszük észre, hogy valami hiányzik: a panasz, a fázós reggel, a füzetbe írt fél mondat a huzatról. Az idei márciusi listán az ablakok már nem szerepeltek, és amikor az ajtoablakbirodalom.hu irányárait mégis újra elővettem, azért tettem, mert a tulajdonos most a garázs fölötti szintre szeretne benézni.